Az idei (hetedik) tábor végén sokan búcsúztak úgy, hogy ez volt eddig a legjobb tábor. Persze, ez mindig így van, mindig az utolsó a legjobb…de én is éreztem, hogy ez valóban jobban sikerült minden eddiginél. Tökéletes volt az idő, fantasztikus jó és bőséges volt a napi háromszori az ellátás, semmi baleset nem történt, a programok pontosan, problémamentesen lezajlottak, de ez többnyire mindig így van. Mi volt akkor az a plusz, ami számomra az eddigi legtökéletesebbé tette ezt a hetet. Megvan! Az önkéntesek tökéletessége. Ahogy mindenki pontosan tudja már a dolgát. Önállóak, nekem nincs is már más dolgom, mint körbejárkálgatni, ide-oda benézni, és elégedetten megállapítani, hogy megy minden, mint a karikacsapás! Összeért a csapat, mindenki érzi a felelősségét, senki nem lóg ki a sorból, félszavakból is értjük már egymást.
Kedves Önkéntes Segítőink!
Azt kívánom, hogy tartsunk ki így egymással még sok-sok évig, mert ez garantálja a tábor sikerét, vagyis azt, hogy búcsúnál elhangozzék a bűvös mondat: „Ez volt eddig a legjobb tábor!”

Szalamanov Zsuzsa
táborvezető

Budapest-Balatonvilágos retúr

Az utolsó ebéd már nem olyan jó… Túl gyorsan elfogy… A bőröndbe is olyan nehezen fér be minden. Még egy gyors pancsolás, és egy kis napsugár… Puszik és hatalmas ölelések. Este már mindenki a saját ágyából gondol vissza az elmúlt hétre.
Megint jó volt Veletek, és megint sokat tanultam Tőletek a bátorságról és a kitartásról. Soha sehol nem érzem ilyen intenzíven az egymás iránti tiszteletet, teljes elfogadást, és az összetartozást. És ez nem ér véget vasárnap.
Miközben hétfőn két zárójelentés között ezen elmélkedem, megcsörren a telefonom, Zsuzsa az… Liliről érdeklődik, és arról, rendben hazaértem-e. Megint az a jó érzés, hogy összetartozunk. Újabb zárójelentések, aztán megnézek egy korábbi táborról szóló filmet a neten. Felnézek, és Timi arcát látom. Lilihez jött. Újra a jó érzés. Megint csörög a telefon, Virág érdeklődik, hogy Lili mosolyog-e.
Kedd délután…Timi újra eljött, és meglepit hozott… Aztán megérkezik a Lovas család, gyöngyökkel felszerelve. Edit levest hoz Lilinek (a frankfurti a kedvence)… Újabb telefonok, újabb jó érzések, Lili is jobban van.
Most még hangosak a tábori emlékek, és ha halkulnak is idővel, a jó érzés megmarad, és közben elkezdünk vágyni az újabb élményekre.
De addig néhány a frissekből:
Az idén Máté már komoly felnőtt volt, Fenyő Tomi meg bikicsunáj, Kovács Viki pedig Mária, Ádám pedig Tomi testvére… Vörös Kristóf rácsodálkozott a világra, Kóka Zoli megvert ping-pongban... De jövőre visszakapja… Domonkos Ádám elcsavarta a lányok fejét. A lányok „csöveztek” a folyosón, amíg anyuból királylány lett. A mirigy izzadt, mert hónalj, és mert fantasztikus műsort adott. Márk, az idén nem csocsóztunk, jövőre pótoljuk!

Dr. Kelen Kata
tábor-orvos