A DONÁCIÓ-TRANSZPLANTÁCIÓ NAGYKÖVETEI

SZERETET! JÓKEDV! KITARTÁS!

Rendezőként több filmemben foglalkoztam a témával. Találkoztam az asszonnyal, aki értelmet adott gyermeke feldolgozhatatlan, ostoba halálának
„Nem tudom kiben dobog tovább a fiam szíve, az sem érdekel, hogy kinek adták a veséjét. Azt tudom, hogy segített három emberen, ők élhetnek általa. Most van három új gyermekem…”
Forgattam Katival, aki habozás nélkül veséjét adta a férfinak, akit szeretett ezzel meghosszabbítva párja életkilátásait. Sok-sok megrendítő és megható esetből világossá vált, hogy élnek köztünk olyanok, akik mások által élnek. Persze nem kell mindenkinek hősnek lenni. Elég előre gondolkodni és tenni másokért.
„Ne vidd szerveidet a mennyországba, mert ott tudják, hogy itt a földön van rá szükség. Te is kerülhetsz ilyen helyzetbe.”
Azt hiszem, ha az ember saját döntésével tesz jót másoknak, ezáltal ő is nemesebbé válik.

Almási Tamás

Meggyőződésem, hogy sok esetben nem a szolidaritás, az együttérzés, és a segíteni akarás hiányzik az emberekből, csak éppen keveset, vagy egyáltalán semmit nem tudnak a donáció-transzplantáció fogalmáról, és jelentőségéről.
Talán én sem tudnék sokat, ha egy barátom nem várt volna évekig szervátültetésre.
Így közelről láttam, mit jelent a remény és reménytelenség között őrlődni, és hogy milyen problémákkal kell megküzdenie a betegnek és az orvostársadalomnak egyaránt, különösen a donáció területén.
Ha csak egy kicsit is tudok segíteni a Transzplantációs Alapítvány céljainak, és munkájának megismertetésében azzal, hogy nagykövetük" leszek, örömmel teszem.

Az évente rendezett Szervdonációs és Transzplantációs Európa Nap úszóversenyeinek alkalmával volt szerencsém megismerkedni olyan sportolókkal, akikre úgy tudok felnézni, mint amikor kis koromban a "Kékes" tévén végigkísért olimpián bálványokat állítottam magam elé. Tudom, hogy egyébként sem könnyű műfaj a sport, ezért is szeretem a szóban forgó sportnapot, mert látom, hogy igazán remek, sportot kedvelő emberekkel vagyok körbevéve. Minden megbecsülésem azért az áldozatos munkáért, amit a Transzplantációs Alapítványban Szalamanov Zsuzsáék tesznek a szervátültetésre váró és szervátültetett emberek életéért, valamint azoknak az orvosoknak akik nem csak a műtőben, hanem a sportpályán is bizonyítanak.

Köszönettel fogadom nagyköveti felkérésem,
Üdvözlettel:

Güttler Károly

Egy barátom és egy nagyon közeli jó ismerősöm révén évtizedekkel ezelőtt megsejthettem, milyen utat kell bejárnia azoknak, akiknek szükségük van a szervátültetésre és azoknak, akik még életükben szervüket adják gyereküknek.
A Transzplantációs Alapítvány képviselőivel pár éve, véletlenszerűen találkoztunk és kérdésükre, részt vennék-e sportrendezvényeiken, habozás nélkül igent tudtam mondani.
A már több éve tartó kapcsolat alatt öröm látni, mikor az érintettek a játékba merülve önfeledten tudnak focizni. Szomorú látni, ha néha valamelyikük kedvetlenebb, de aztán annál nagyobb öröm észrevenni, mikor ismét jó kedvvel – és nem is ügyetlenül – kergeti a labdát.
A sport sok mindenre megtanít. Megtanít, milyen fontos a hit és a kitartás. De megtanít arra is, a hitet és a kitartást támogatni kell. Együtt ugyanolyan nagy munka elérni célunkat, de lélekben, tudatban majd a fizikai valóságban az együtt gondolkodás, az együtt cselekvés eredményesebb.
A futball azért nagyszerű játék, mert ezt az együtt gondolkodást, együtt cselekvést visszatükrözi. A mi kis meccseinken is.
Amikor a sok játékba belemerült arcot látom, örülök. Ilyenkor nagyon remélem, ha csak igen-igen picit is, de tudok valamit adni partnereimnek. Mert én ezeken a meccseken sokat kapok és sokat tanulok Tőlük.

Bicskei Bertalan