nagykovetek

A DONÁCIÓ-TRANSZPLANTÁCIÓ NAGYKÖVETEI

SZERETET! JÓKEDV! KITARTÁS!

Ennek a hármas felkiáltásnak a jegyében kerestük azokat a személyeket, akik felkérésünknek eleget téve, ügyünk mellé állnának. A szervátültetett emberek többnyire hosszan tartó betegség után válnak a transzplantáció segítségével újra egészségessé, de az út sokszor nehéz odáig (dialízis, műtétek sora, stb.), ezért szükségük van a türelemre, és sok-sok szeretetre. Minden könnyebb, ha azt jókedvűen tesszük - nem hiába tartja a mondás, hogy a nevetés az orvosság. Azt pedig mindennél jobban tudniuk kell, hogy a kitartás valamennyi céljuk elérésének, és gyógyulásuknak is nélkülözhetetlen eszköze! A fenti, számunkra fontos értékek képviseletét szem előtt tartva az Irigy Hónaljmirigy zenekarhoz, Ullmann Mónikához és Vajda Attila olimpikonunkhoz juttattuk el azon kérésünket, hogy legyenek a Donáció-transzplantáció nagykövetei. Hamarosan csatlakozott a csapathoz Almási Tamás dokumentumfilm-rendező, és Dés László zeneszerző is.

"Sportolóként tisztában vagyok azzal, hogy mit jelentenek azok a szavak, hogy küzdelem és kitartás.
Örömmel vállaltam a Transzplantációs Alapítvány felkérését, hiszen tisztában vagyok vele, hogy a szervátültetett gyerekek súlyos betegekből válnak a transzplantáció segítségével újra egészségessé, az út azonban sokszor nehéz odáig (dialízis, műtétek sora, stb.). A megpróbáltatások közepette is tudatosítanunk kell bennük, hogy a kitartás valamennyi céljuk elérésének és a gyógyulásuknak is nélkülözhetetlen eszköze!"

Vajda Attila olimpikon

"A mi barátságunk a transzplantált gyerekekkel nem most kezdődött.: tavaly megleptük őket a szervátültetett és szervre váró gyerekek nyári táborában, Balatonvilágoson. Jókedvet, vidámságot varázsoltunk a gyerekek arcára és szívébe!
Örömmel mondtunk igent, amikor az Alapítvány azzal a felkéréssel keresett meg bennünket, hogy legyünk a "Donáció-transzplantáció nagykövetei", képviseljük és támogassuk a szervátültetés ügyét.

Segítünk, mert örömet szerezni jó!

Irigy Hónaljmirigy

A Transzplantációs Alapítvány nagyköveti felkérésére örömmel mondtam igent.
Nagyon fontosnak tartom a donáció szerepének hangsúlyozását, hiszen felajánlott szerv hiányában a transzplantáció is lehetetlenné válik.
A témát körüljárva úgy gondolom, hogy a bevált spanyol mintát követve mielőbb szükség lenne hazánkban is egy olyan rendszer kiépítésére, ahol az országos szervkoordinációs iroda munkáját segítve, minden kórházban külön személy , ún. donáció-felelős foglalkozna a donorjelentésekkel.
Kis odafigyeléssel nagy eredményt érhetnénk el ezen a területen.

Ullmann Mónika

Rendezőként több filmemben foglalkoztam a témával. Találkoztam az asszonnyal, aki értelmet adott gyermeke feldolgozhatatlan, ostoba halálának
„Nem tudom kiben dobog tovább a fiam szíve, az sem érdekel, hogy kinek adták a veséjét. Azt tudom, hogy segített három emberen, ők élhetnek általa. Most van három új gyermekem…”
Forgattam Katival, aki habozás nélkül veséjét adta a férfinak, akit szeretett ezzel meghosszabbítva párja életkilátásait. Sok-sok megrendítő és megható esetből világossá vált, hogy élnek köztünk olyanok, akik mások által élnek. Persze nem kell mindenkinek hősnek lenni. Elég előre gondolkodni és tenni másokért.
„Ne vidd szerveidet a mennyországba, mert ott tudják, hogy itt a földön van rá szükség. Te is kerülhetsz ilyen helyzetbe.”
Azt hiszem, ha az ember saját döntésével tesz jót másoknak, ezáltal ő is nemesebbé válik.

Almási Tamás

Meggyőződésem, hogy sok esetben nem a szolidaritás, az együttérzés, és a segíteni akarás hiányzik az emberekből, csak éppen keveset, vagy egyáltalán semmit nem tudnak a donáció-transzplantáció fogalmáról, és jelentőségéről.
Talán én sem tudnék sokat, ha egy barátom nem várt volna évekig szervátültetésre.
Így közelről láttam, mit jelent a remény és reménytelenség között őrlődni, és hogy milyen problémákkal kell megküzdenie a betegnek és az orvostársadalomnak egyaránt, különösen a donáció területén.
Ha csak egy kicsit is tudok segíteni a Transzplantációs Alapítvány céljainak, és munkájának megismertetésében azzal, hogy nagykövetük" leszek, örömmel teszem.

Dés László