Sziasztok!
Néhány mondatban szeretnénk megosztani veletek első táborozási élményeinket.
Csodálatos napsütésben tölthettünk el egy mozgalmas hetet a nyaralásnak helyet
adó balatonvilágosi Frida Family hotelben. Az alapítvány munkatársai gondoskodtak
róla, hogy senki ne unatkozzon, és mindenki nagyon jól érezze magát. A reggeli
tornától az esti műsorral bezárólag változatos és színes programok sokasága
tette emlékezetessé a napokat. Maradandó élmény volt számunkra a tűzzsonglőrök
látványos műsora, vidám perceket okozott a minden táborozót megmozgató akadályverseny.
A pöttöm gyermekeknek nagyon jó kikapcsolódást nyújtottak a Manóházi foglalkozások.
A jó időt kihasználva sokat „locsiztunk” a szálloda gyermek medencéjében,
miközben a nagyobbak a Balatonban fürödtek és eveztek. Remek szórakozás volt
mindenki számára a balatonfűzfői bob pálya meglátogatása, ahol mindenki kipróbálhatta
bátorságát. Kicsiknek és nagyobbaknak is sok örömet okozott a lovaglás a hotel
parkjában. Szombat este kellemes meglepetés volt az Irigy Hónaljmirigy fellépése.
A búcsúvacsora méltó megkoronázása volt az egész heti színvonalas étkezéseknek,
mely változatos és igazán ízletes volt. Vasárnap a hazautazás napján ki-ki
a lehetősége szerint indult haza, tele élménnyel és azzal a gondolattal jövőre
remélhetőleg ismét „mi is nyaralunk”
Köszönet illeti meg a szervezők és lebonyolítók áldozatos munkáját, hogy egy
felejthetetlen és gondtalan hetet tölthettünk el közösen.
Győrfi Dominika Lili és családja
****
Sajnos vége!
Ha két szóban kellene összefoglalni a tábori élményeinket, akkor talán ez lenne a megfelelő.
Idén a tavalyi „bemelegítő” év után másodszor vehettünk részt
a Transzplantációs Alapítvány által rendezett "Mi is nyaralunk"
táborban. Balázs és Zoltán fiainkkal már hónapok óta készültünk a táborra.
Félve reménykedtünk az előző évinél jobb időben, ami szerencsére nem maradt
el.
Mint rutinosabb táborlakóknak egyre több programra tudtuk rávenni a fiúkat
– szerencsénkre a programokat megkedvelték és jöttek maguktól is első szóra.
Rögtön az első reggeli tornára sikerült Zotyát felkelteni és levinni. De a
nagyszámú résztvevő miatt ennek a vége lipityókázás lett.
Az úszás már sokkal jobban ment Nekik. Jó volt nézni a fejlődésüket, sok hasznos
dolgot tanultak. Persze vannak dolgok, amiket az uszodában nem mutattak meg,
csak nekünk beszélnek róla. Pl.: Balázs a tábor utáni héten mutatta meg, hogy
kell a Balaton vizét a szánkba venni és kiköpni, ahogy az oktatáson látta.
A Kézművesség és a Manó Ház annyira lekötötte Őket, hogy egy nap kivételével
kihagyták az egyik kedvenc foglalatosságukat a délelőtti fürdőzést.
Az étkezések rendszerint három oroszlán társaságában zajlottak (Peti, Bazsi,
Zotya). És a félelmetes oroszlánüvöltések közepette a kis oroszlánok néha
elfelejtették megtömni a hasukat.
A Családi Körben rádöbbentünk, hogy „mindenki másképp csinálja”, mert az élet
nem egy sablonos dolog. Nagyon jó volt egy kicsit beszélgetni hasonló cipőben
járó emberekkel. És közben lelkileg feltöltődni.
Az akadályversenyen a fiúk nagyon ügyesen teljesítettek. Rájöttek, hogy a
játék a fontos. Büszkék voltak, hogy milyen jól és gyorsan elvégezték el a
feladatokat még akkor is, ha a stopperóra esetleg más eredményt mutatott.
Az Ész-Lény versenyen Zotya, mint korosztály alatti segítség indult. Külön
köszönet a csapatnak, hogy tolerálták az esti 10 órai nem éppen Ész-Lény viselkedését.
És higgyétek el, hogy ő nagyon büszke volt még arra a hatodik (utolsó) helyre
is.
Vannak bizonyos dolgok, amik nagyon megmaradtak Trappancs Balázs fejében:
- Az egyik ilyen, hogy a táborban két medence volt egy kicsi és egy nagy (Balaton).
- A kis medence jobb, mint a nagy, mert ott leér a lábam, de azért a nagy
se rossz.
- Aki tűz zsonglőr szeretne lenni, annak sokat kell gyakorolnia – ezt a tábor
után botokkal már el is kezdte.
- A tűz zsonglőr bácsi is tud hibázni.
- Ha ügyesen részt veszek a Ki mit tudon, akkor lehet, hogy ajándékot kapok.
- A zAmatőröket csak tátott szájjal lehet hallgatni.
Talán a legfontosabbat szombat este mondta, amikor arról beszélgettünk, hogy lassan véget ér a tábor: „Akkor holnap is menjünk oda! Ez az Ő nyelvén azt jelenti, hogy jövőre is táborlakó szeretne lenni. Úgy gondoljuk, hogy ez volt a legnagyobb köszönet, amit a tábor szervezőinek és önkénteseinek mondani tudott, még ha általunk is.
Bede Balázs és Bede Zoltán
szülei
